A modern közúti jelzőlámpa lelke: a vezérlőautomata
István és Tamás a belvárosban sétáltak, amikor István megállt egy szürke fémdoboz mellett.
Látod ezt? Ez a modern közúti jelzőlámpa agya, a vezérlőautomata – mutatott rá lelkesen.
Én csak egy lelakatolt szekrényt látok – vonta meg a vállát Tamás. – Biztos csak egy időkapcsoló van benne, ami váltja a fényeket.
Régen talán így volt. De ma ez egy nagy teljesítményű ipari számítógép. Ez dolgozza fel a jeleket, figyeli a biztonsági reteszeket, és dönt arról, melyik irány kapjon zöldet. Ha ez nem lenne, a város percek alatt megállna.
Szóval nem egy központi teremben kapcsolgatják a lámpákat? – kérdezte Tamás.
Dehogy. A döntések nagy része itt, helyben születik meg. Ez az automata gondoskodik róla, hogy ne lehessen két irányból egyszerre zöld, és ő az, aki „látja” a forgalmat is.
A modern forgalomirányításban a vezérlőautomata a biztonság legfőbb őre. Nem csupán villanyt kapcsol, hanem folyamatosan ellenőrzi önmagát, és hiba esetén azonnal sárga villogóra vált, elkerülve a balesetveszélyt.
Induktív hurkok és kamerás érzékelők a gyakorlatban
Ahogy vártak az átkelőnél, Tamás észrevette a friss aszfaltban a furcsa, téglalap alakú vágásokat.
Azok meg mik? Ott felejtették a szerszámokat? – mutatott a földre.
Azok az induktív hurkok – magyarázta István. – Óriási fémdetektorok az út alatt. Amikor egy autó föléjük áll, a hurok jelet küld a vezérlőnek, hogy igény van a zöldre.
És a kis kamerák a lámpák tetején?
Azok videódetektorok. Képfeldolgozó szoftverrel elemzik a forgalmat. Nemcsak azt tudják, hogy áll-e ott autó, hanem azt is, mekkora a sor, sőt, némelyik már a kerékpárost is megkülönbözteti.
A modern technika lehetővé teszi, hogy a közúti jelzőlámpák ne „vakon” dolgozzanak. Az adatok alapján a rendszer képes meghosszabbítani a zöldet, ha még érkezik autó, vagy rövidíteni a pirosat, ha a mellékutca kiürült.
Hogyan „beszélget” egymással két kereszteződés?
Elindultak a következő sarok felé, ahol a közúti jelzőlámpák szinte egyszerre váltottak zöldre.
Ez most profi volt. Mintha tudnák egymásról, mit csinálnak – jegyezte meg Tamás.
Mert tudják is! A kereszteződések ma már hálózatba kötve „beszélgetnek” egymással.
Miről? Hogy mennyi az ideges sofőr?
Inkább arról, mekkora forgalmi löket tart a következő csomóponthoz. Ha az egyik lámpa tudja, hogy a másik épp sok autót engedett útjára, felkészül, és mire odaérnek, ő is zöldet ad. Ezt hívjuk koordinációnak.
Ez a kommunikáció teszi lehetővé a városi áramlás optimalizálását, ami csökkenti a felesleges megállások számát, az üzemanyag-fogyasztást és a légszennyezést is.
A zöldhullám mítosza és a valóság: miért kell néha mégis várni?
Tamás éppen belelendült volna a sétába, de a következő lámpa pirosra váltott.
Na, ennyit az összehangolásról! Hol a zöldhullám? – kérdezte Tamás bosszúsan.
A zöldhullám egy bizonyos sebességre, általában 40-50 km/órára van tervezve. Ha gyorsabban mész, vagy sok a kanyarodó autó, kieshetsz belőle. Ráadásul a buszoknak vagy villamosoknak sok helyen elsőbbsége van, ami felboríthatja a ritmust.
Szóval a tömegközlekedés miatt állunk?
Meglehet. A forgalomirányítás a kompromisszumok művészete. Néha a mi várakozásunk az ára annak, hogy a város egy másik pontján elkerülhető legyen a teljes blokád.
A közúti jelzőlámpa tehát nem ellenség, hanem egy láthatatlan karmester, aki próbál rendet vágni a városi káoszban, hogy mindenki biztonságban célba érjen.
Legutóbbi hozzászólások